A jég hideg, a rózsa vörös, én meg szerelmes vagyok. És ez a szerelem magával ragad valahová. Ellenállhatatlan a sodrás, nincs választásom. Talán valami különleges helyre visz, ahol még sosem jártam. Veszély leselkedhet ott, ami végül csúnyán, halálosan megsebez. Lehet, hogy mindent elveszítek, de nincs visszaút. Sodródnom kell az árral. Még akkor is, ha belepusztulok, végleg eltűnök. Murakami Haruki
A szerelem már csak ilyen. A sok lélegzetelállítóan nagyszerű gondolat kizárólag a tiéd, és a mély homályban is egymagadban kell tévelyegned. A saját szívedben és testedben van mindez, és ki kell bírnod. Murakami Haruki
A szerelemben mindenki saját elveszett felét keresi. Így aztán többé-kevésbé minden szerelmes elszomorodik, amikor szerelmének tárgyára gondol. Mintha nosztalgiával telve olyan kedves szobába lépne be ismét, amit már régen elhagyott. Murakami Haruki
Diplomás 
