Liviu Rebreanu szerelmes idézetek

A szerelemben csak a jelennek van jelentősége. Aki a múltat firtatja, nem szeret igazán. Liviu Rebreanu
A szerelem, legyen az bármily nagy, nem róható fel vétek gyanánt és nem lehet sajnálat tárgya. Liviu Rebreanu
A féltékenység végső soron kalmárságot űz a szerelemmel, amikor örökké feltételekhez köti: csakis engem szeress, más után ne vágyakozz. Liviu Rebreanu
Az önhittség nem illik össze a szerelemmel. Az önhittség önzővé teszi az embert, megkeményíti szívét, megzavarja látását. Az igazi szerelemhez az illik, hogy szerény, alázatos és bátortalan legyen. A legcsekélyebb érintés is fájdalmas számára, minden tekintettől megremeg, bármelyik pillantás a féltékenység vívódásai közé dobja. És csakis a féltékenység óvja meg az embert az oktalan vakságtól, a csalóka önhittségtől. A féltékenység mindig újabb és újabb kérdésekkel ostromol, mindig újabb és újabb válaszokat vár... Féltékenység a szerelem. Liviu Rebreanu
Egy könnycsepp, amint szégyenlősen ott remeg szeretőd szempilláin, nagyobb és drágább kincs, mint a világ valamennyi asszonyának csókjai és ölelései. Liviu Rebreanu
Szeretsz, szenvedsz, élsz: íme a szerelem szentháromsága. Liviu Rebreanu
A szerelem nem kéri számon tőled, hány csókot adtál vagy nem adtál másoknak. A szerelem nem kutatja múltadat és nem fürkészi jelenedet. Minden reménye a jövő, sajátos önzése is a jövőért van. A reménytelen remény és a vigasztalan vigasztalódás a balzsama, amely ugyanolyan édes, akárcsak a szenvedés, akárcsak a szerelem. Liviu Rebreanu
A szerelem nem ismeri a hűséges meg a hűtlen szót. Liviu Rebreanu
Aki megérti a csillagok életét, megérti az emberi szerelmet is. Liviu Rebreanu
Nincs olyan nagy költő, zeneszerző, festőművész vagy szobrász, mint a szerelmes. Ahhoz, hogy a művész megértse a szenvedés nagyszerű költészetét, előbb magának is szerelmesnek kell lennie. Nem a költők alkották a szerelmet, hanem a szerelem alkotta a költőket. Liviu Rebreanu
A költészet, mondják némelyek, meghamisította a szerelmet. A költészet dalokká, szobrokká, verssorokká másította azt az egyszerű és természetes érzelmet, ami hajdan a szerelem volt, bolonddá tette az embereket, akik különben is jócskán indulatba jöttek a bolondsághoz vezető úton, és ínyenckedőkké azokat, akik mindaddig éheztek. Liviu Rebreanu
A szerelem nem ismeri azt, amit a világ "viszontszerelem" névvel illet. Liviu Rebreanu
Sokat kell megélnünk, sokat kell szenvednünk, sokat kell tapasztalnunk ahhoz, hogy szívünk alkalmassá váljék a szerelem befogadására. A nagyravágyók, a büszkék, a szemtelenek és a háládatlanok nem tudhatják, mi a szerelem, úgyhogy legtöbben közülünk alig úgy ötvenéves korunkban kezdjük érteni, mi is a szerelem, akkor tehát, amikor már igen késő. Liviu Rebreanu
A szerelemben soha sincs szükségünk meggyőződésre, sohasem várunk bizonyítékokat. Mindaz, ami nem hódolat és hűség, nem szerelem. Liviu Rebreanu