Zoli50 évesOnline
Szeged
Kit keresek?
Zoli még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
Zoli még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Magamról
Zoli még nem írt magáról. Többet szeretnél tudni róla? Kérdezd meg!
Adataim
Nem:FérfiÉletkor:50 évesVáros:SzegedCsillagjegy:SzűzKapcsolati státusz:Egyedülálló vagyokRomantika:Romantikus
Külsőm
Magasság:172 cmTestsúly:62 kgTestalkat:ÁtlagosHajszín:Szőke hajSzemszín:Kék szem
Hátterem
Anyanyelv:Magyar anyanyelvFoglalkozás:Alkalmazott
Családi helyzetem
Gyerek:Minél hamarabbAkivel élek:Egyedül
Szokásaim
Dohányzás:Nem dohányzomBuli:Néha barátokkalUtazás:Amikor tudok
Kedvenc szerelmes idézetem
Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szeretet, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk.— Cecelia Ahern
Ha bezárhatnálak a szívembe, ott tartanálak fogva.— Bonaparte Napoleon
A szerelem súlyos csapás, mert a szabad ember rabbá válik miatta. Miként a nyíltól talált madár lehull a vadász lába elé, akképpen a szerelem nyilától talált embernek sincs már ereje, hogy elfusson az imádott lábacskák elől... A szerelem nyomorékká teszen, mert aki beleesett, szerelmesén kívül mit sem lát a világból... A szerelem szomorúság, mert ugyan mikor hull több könny, ugyan mikor sóhajtoznak többet az emberi keblek? Aki szeret, az már nem gondol sem a szép ruhákra, sem a táncra, sem vadászatra, sem a kockára, csak a térdét tulajdon két kezével átölelve epekednék nagy vágyódással, mint aki szívéhez igen közelálló szerettét veszítette el... A szerelem betegség, mert aki benne leledzik, akárha nyavalyába esnék, elhalványul az arca, beesik a szeme, remeg a keze, lesoványodnak az ujjai, és a halálra gondol, avagy tébolyultan, felborzolt hajzattal jár, a holddal beszélget, szívesen írogatja kedvese nevét az homokba, s ha azt a szél elfújja, azt mondja: "Szerencsétlenség"... és máris zokogni kész...— Henryk Sienkiewicz





























































