Agnese, 67 éves társkereső Budapest

NEM IGAZÁN HISZEK MÁR A NETES ISMERKEDÉSBEN, VALAMIÉRT - CSODA MINDIG JÖHET - MÉGSEM TÖRLÖM MAGAM. Valahogy hirtelenjében így mutatnám be magam, annak, aki a képek nézegetésén túl, netán el is olvassa. :) : Nem mindenben szőke, de nagyon lendületes, elég határozott, talán már kicsi bölcsességet is felszedett nő vagyok, aki még mindig elég bátor ahhoz is, hogy nagybetűs NŐnek titulálja magát. :-) A fotók között van egy pár, amelyek két-három évesek, de a legfrissebb fotóm, az elsődleges fotóm (a viszonylag rövid hajú) is talán még nem egy vasorrú bábát mutat, viszont én most már KEREKESSZÉKES vagyok, amit én akkor is nagyon jól "viselek", ha tudom, ez sokaknak már sok(kkkkkk). Viszont pont emiatt nem hiszem, hogy lenne egy olyan, kivételesen alakuló emberi kapcsolat, amely még odáig "fajulhatna" hogy valaki "be akarna vállalni engem, és én elfogadnám, hogy a jelen helyzetben a "nyakába varrjam magam". :) Akkor sem, ha a fizikai - nagyrészt legyőzhető - korlátokon túl, mindez nem zavar abban, hogy élvezzem az életet. ÉS MÉG EGY (bár ahogy látom úgysem olvassák azok pláne, akiknek szól): KEDVES FIATAL URAK, NAGYON MEGTISZTELŐ AZ ÉRDEKLŐDÉSÜK, A HIÚSÁGOM LEGYEZGETI, DE SEMMI TÖBB. SAJNÁLOM. FELESLEGES ÍRNIUK.