Sándor48 éves
Brassó (Románia)
Kit keresek?
Élvezze az életet. Őszinteség, tisztelet, figyelem nálam alapvető. Minden vágyam egy laza, kötetlen kapcsolat. Ismerj meg személyesen. Tartós kapcsolat reményében regisztráltam. Komoly kapcsolat reményében regisztráltam az oldalra. Remélem van még olyan ember, aki hisz a szerelemben. Ha arra érdemesnek találok valakit, akkor szívesen kitárom a lelkemet. Szeretném ha meg akarnál ismerni. Legyenek tervei, amiket megoszt velem. Legyen vidám természetű. Szereti a természetet. Hiszem, hogy két értelmes ember kompromisszummal meg tudja oldani az életben felmerülő problémákat. Olyan társat keresek, aki szeret sportolni és kirándulni. Nincsenek nagy elvárásaim, a barátságot a kölcsönös tiszteletet és az őszinteséget fontosnak tartom.
Mottóm
Sándor még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Magamról
Brassó környékén komoly társat keresek. Ha megnevettetlek akkor nyert ügyem van? Szeretem megélni az élet apró pillanatait. Vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaim. Független vagyok, korban hozzám illő társkeresővel ismerkednék. Józan életű, nem dohányzó alkoholmentes vagyok. A pozitív életszemlélet elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember jól és boldogan tudjon élni. Egyedülálló társkereső vagyok. Csendesnek, becsületesnek tartanak a barátaim. Egy rosszul megfogalmazott bemutatkozás sok mindent eldönthet, ezért nehéz ide írni. Ne légy tökéletes én sem vagyok az. Érzékeny, kocka, szeretek beszélgetni, társasjátékozni, filmet nézni. Hamar kiismerem az embereket. Komoly kapcsolatot keresek egy hűséges társ személyében. Személyes találkozás után többet is megtudhatsz. Magas érzelmi intelligenciával rendelkezem, fontos nekem a gyengédség, a meghitt együtt töltött idő.
Adataim
Külsőm
Hátterem
Szokásaim
Kedvenc szerelmes idézetem
A költészet csillaga a szerelem, és egyúttal az élet magva is - aki megismerte a szerelmet, az örökké él.— Friedrich Rückert
Mosolyunkban meghitt bizalom fénylett. Ilyenkor szinte az volt az érzésem: talán csak a kezemet kellene kinyújtanom a boldogság felé, hogy ezentúl soha többé ne engedjem el – de soha nem tettem meg, mert várni akartam, amíg egyszer Gertrudon is megpillantom a szenvedély és a vágyakozás jelét. Ő azonban egyenletesen lélegzett, s nem látszott rajta, hogy változásra vágyna, sőt gyakran úgy tűnt nekem, mintha szinte kérne, hogy fel ne kavarjam néma összhangunkat.— Hermann Hesse

























































