Oszkar45 évesNemrég online
Brassó (Románia)
Kit keresek?
Oszkar még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
Oszkar még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Magamról
Keresem, vidám, természetet kedvelő nem dohányzó társam, akivel kellemesen eltölthetjük szabadidőnket. Szeretem a letisztult, kifinomult, de mégis praktikus dolgokat. Vágyakozni csak az után lehet, ami nincs meg - mert a vágyakozás így működik. Jobban, szeretem ha személyesen találkozunk. Humoros, hűséges, kedves, bújós páromat keresem. Szeretem a vidéki életet. Szeretem a társaságot, beszélgetéseket. Ha valamit a fejembe veszek addig nem nyugszok még végre nem hajtom. Aki meg szeretne ismerni, nincs semmi akadálya. Néha nagyon gondolok rá, hogy velem legyen valaki, néha jólesik, hogy egyedül vagyok. Szeretem az olyan embereket, akikkel lehet hosszasan, jókat beszélgetni. Hagyományos értékrendet követem, de az új dolgoktól sem riadok vissza. Szeretek olvasni és új dolgokat tanulni. Ismerkedjünk, megmutatom neked, hogy milyen az értékrendem, milyen belső értékekkel rendelkezem és kellemesen meg fogsz lepődni. Szeretem az életet, megélni a pillanatokat, és emlékeket gyűjteni majd a későbbi éveimre.
Adataim
Külsőm
Hátterem
Családi helyzetem
Szokásaim
Kedvenc szerelmes idézetem
A gyertyaláng: érzés. Különös érzés. Egy végtelenül kellemes érzés. Az alvó Kedves érzése. Aki itt alszik. Nem, nem melletted, hanem benned. Őt érzed. Halk szuszogását, finom szívverését, angyalian nyugodt arcát, selymes bőrét. Látod Őt a lelkedben, érzed Őt dobogó szívedben, álmait Vele álmodod, érzéseit Vele érzed. Ott lobog benned, ott lobogtok egymásban. Benne vagy, Vele vagy. Benned van, veled van. A megnyugtató, végtelen ölelésben. Itt, a gyertyafényben.— Csitáry-Hock Tamás
Minden bolondságot el lehet nézni a zenésznek, a költőnek, a szerelmesnek.— Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais
A szerelem a maga finomságával megdönti az elnyomó hatalmat, inni ad a gyengédségre szomjazónak, nyitva tartja az ajtót, hogy beengedje az áldott fényt és esőt. Lelassítja az időt, vagy éppen felgyorsítja, de az biztos, hogy nem folyik tovább ugyanabban a tempóban, ugyanabban az elviselhetetlen monotóniában.— Paulo Coelho
