Az első szerelem feledhetetlen és megismételhetetlen, mert ezzel lépünk be a felnőttek világába. Jön még utána több is, mely megpróbálja betölteni az első szakítás okozta űrt. Vajon ezek kevésbé egocentrikusak? Egyáltalán nem biztos, hiszen mindig arról álmodunk, hogy találunk valakit, aki majd kiegészít bennünket, aki énünk másik fele. Az ember a lelke mélyén kitörölhetetlenül őrzi az első szimbiózis emlékét. Arról álmodunk, hogy találunk valakit, aki első szerelmünkhöz hasonlóan megért és kiegészít minket, hogy megint úgy érezzük: élünk. Marcel Rufo
Diplomás 
